A Fidesz csak akkor őrizheti meg a támogatottságát, ha nem nyit frontot olyan ügyekben, amelyek megosztják a társadalmat.
Az APEH összevonása a VPOP-vel, a Magyar Nemzeti Bank összevonása a PSZÁF-al, Pintér Sándor belügyminiszteri kinevezése, ezek mind olyan ügyek, amelyek a politizáló közvélemény számára akár megosztóak is lehetnek, de amíg a dolgok ésszerűbb működését szolgálják, addig senkit nem fognak elidegeníteni.
A Fidesz hatalmas koalíciója az ésszerű kormányzásra szerveződött. Ez az a legtágabb mozzanat, amely mindenkit összeköt a Fidesz választói között. A jobboldali elkötelezettségűek mellett ők, az ország állapota és a maguk perspektívátlansága miatt szavaztak a Fideszre.
Szerintem Orbán nem egy eddig nem látott spirituális és érzelmi közösséget alakított ki, hanem a töketlenség, a szétesés, a helyben topogás miatt elégedetlen emberek voksaival tudta megszerezni a a voksok kétharmadát.
Orbánt helyzetét azonban néhány dolog megnehezíti.
A magyar politikai kultúrában nem alakult a középre tartás politikai kultúrája. Nincs olyan közigazgatási apparátus, amely szakmai-közigazgatási szempontok alapján ellensúlyozná a politikai elképzeléseket, s így szakmai ellensúlyt – és védelmet – alkotna a politikai elképzelésekkel szemben.
A politikai elképzeléseket nem ítélem el: a politikai élet része, hogy a politikusok politikailag értelmezhető javaslatokat tesznek. A megoldás nem a politikai mozzanat kiiktatása, hanem másfajta logikán alapuló működési rendszerekkel való konfrontációjuk.
A jobboldali választók között vannak értéktelített választók és politikusok, akik már egy többségi pozíció esetén is azt gondolják, hogy akié a mandátum többség, az felhatalmazást nyert arra is, hogy az értékeit a kormányzás ideje alatt a kisebbség ellenkezése ellenére is érvényesítse.
A kétharmados többség még erősebbé teszi azt az elképzelést, hogy különféle jobboldali értékeket meg kell valósítani. Valóban, mikor, ha nem most, a hatalmas választási győzelem után?
Ahhoz, hogy a Fidesz elkerülje a csapdát, világosan látniuk kell, hogy miért választották meg őket. Nem azért, mert a magyar társadalom hirtelen hinni kezdett Istenben, a keresztény-konzervatív értékekben, a jobboldali erkölcsi elképzelésekben, a közösségszervezés jobboldali módszereiben.
A kormányzás természetesen mindig lehetőséget ad a győztes politikai közösség értékeinek érvényesítésére. A szocialista-liberális koalíció is érvényesítette az értékeit – még ha a semleges álláspont jobban elfedi, s kevésbé irritáló, elidegenítő módon jeleníti meg az értékelkötelezettséget.
Az előző koalíció a kormányzati, ügyintézési képességei miatt bukott meg. A Fidesznek is ebben kell bizonyítania.
És nem lehet korrupt. És nem lehet urizáló. És nem lehet haveroknak juttató.
De azért a magyar választók álszentsége nyújt némi mozgásteret: lesznek majd a fentiek miatt botrányok, s a Fidesz még mindig népszerű lesz. Addig, amíg az emberek elhiszik, hogy az országot jól kormányozzák, addig a korrupciót és a többit is elviselik.
A Fidesz egy koalíciót alkot. Ha az érték-kötöttek és érték-tudatosok nagyon beindulnak, s értékvitákat, a jobboldali kulturális felfogás felfogását teszik kötelezővé, akkor szép lassan egyre többen akkor is elpártolnak tőlük, ha egyébként jól kormányoznak majd.
A házastársi hűség kötelezővé tétele – már ötletként is - morzsolja a választókat, a támogatókat, feszültséget kelt, s elvonja a figyelmet –Orbán Viktor szavajárását követve- a fontos ügyekről, ami nem más, mint a dolgok rendbe tétele. Ha ez jobboldali értékforradalmat is hoz olyan területeken, amelyek az emberek személyes meggyőződését és életmódját is érintik, akkor megcsappan majd a hatalmas többség.
