A hagyományos szellemi frontvonalak megrepedeztek. A kilencvenes években megszilárdult ideológiai frontvonalak határai fellazulnak.
Amikor Demszky Gábor 2001-ben meghirdette, hogy az SZDSZ egyenlő távolságot tart az MSZP-től és a Fidesz-től, a szocialista, a szociálliberális és liberális értelmiségfagyos csenddel zárta karanténba az ötletet. Megkönnyebbültek, amikor Demszky megbukott, mert ezzel az érthetetlen idea is megbukott.
Hét évvel később Horn Gábort, a koalíciósért felelős államtitkárt már senki nem küldte el a fenébe, amikor ugyanezt megfogalmazta.
Kóka János kivitte az SZDSZ-t a koalícióból, s ezzel megtörtént az elképzelhetetlen.
Utóda, akitől Kóka irányvonalának megváltoztatását várták, semmit nem változtatott az egyenlő távolságtartáson. Kiszivárogtatta az Orbánnal való viszonyának felmelegedését, látványosan tárgyalt Orbán Viktorral, az ŐsGonosszal, akinek a neve szitokszóvá vált a baloldalon és a liberálisok között.
Az igaz, hogy az értelmiségi frontvonalak nem változtak meg, s az is igaz, hogy a baloldali, liberális értelmiség semmit nem tett az új helyzet szellemi feldolgozására. De ez nem maradhat így. Valahogyan fel kell majd dolgozni azt, hogy reális lehetőséggé vált az SZDSZ-Fidesz politikai együttműködés, esetleg a koalíció, s ez az MSZP politikájának ellenében megfogalmazódó állásponttá, nézőponttá vált.
A politikai ügyekben megtörtént elmozdulása romba dönti a kialakult szellemi kereteket. Az SZDSZ ugyanolyan távolsággal kezeli az MSZP-t és a Fideszt. A Fidesszel szembeni emberi jogi kritika ugyanolyan fontossá vált, mint az MSZP-s modernizációs ideológia kritikája. És az MSZP hiányosságai éppen akkorává váltak, mint a Fideszé.
A Tarka Magyar petíció aláírását egy újabb Orbán ellenes futammal megfejelő miniszterelnök a múlt héten tényszerűen lukra futott: Orbán elsőként írta alá a petíciót. Orbán ezzel módosított azon az álláspontján, hogy semmi balos, liberális ügyet nem támogat. Most támogatott.
A szokásos szellemi keretekben - egyébként a jobboldali térfélen is ez a helyzet – nem lehet értelmezni ezeket a jelenségeket. Orbán liberális fordulatot hajtott végre? Fodor lemondott a szociálliberális irányvonalról? A megszokott értelmezéseken haladva ilyen kérdéseket kellene feltenni.
Az, hogy az értelmiségi sajtó nem foglalkozik ezekkel az ügyekkel, nem azt jelenti, hogy ezeket a problémákat, elmozdulást senki nem érzékeli. Inkább arról van szó, hogy húsz éve –harminc éve kijegecesedett nézőpontokat kellene módosítani, felülvizsgálni. Szellemi egzisztenciák tapadnak e keretekhez, s a irányváltás alaposan megpörkölné a korábban vitathatatlannak vélt beállítások igazságtartalmát.
Magyarországon még nincsenek olyan hatásos szellemi centrumok, amelyek a kialakult szellemi frontokat megkérdőjeleznék. Nincs olyan új olvasó réteg, amely az ideológiai piac szokásos termékeit megkérdőjelezné, nincsenek a szokásostól eltérően összerendezett szellemi termékek (lapok, tanulmányok, kutatások stb). Így az ideológiai piac szereplői a szokásos termékeket gyártják le nap, mint nap.
A politikai realitás azonban megváltozott. Elkerülhetetlen, hogy ez ne hasson a szellemi világra. Már csak azért is, mert a Magyarországon ideológiát termelő rétegre a politikai világ működése nagy befolyást gyakorol. Az ideológiát alkalmazó és az alkalmazott ideológiát termelő csoportok és emberek nem vakok és süketek, hanem szellemileg restek. És hát persze: erős gazdasági, személyi, politikai kapcsolatok, érdekek tartják egyben ezeket a szellemi kereteket. Ma még a megszokott keretek között osztják a pénzt és az észt.
Majd meglátjuk, ez így marad-e továbbra is.
