Az MSZP kongresszus – Talán az MSZP történetének legérdektelenebb kongresszusává vált az a tanácskozás, amely a politikai szezon elején még a gyurcsányi élet-halál küzdelem izgalmas színterének tűnt. A kongresszusra azonban minden ellenállás kifulladt, a pénzügyi válság magyarországi szele pedig az utolsó akadályt is elmosta az egység kinyilvánítása előtt.
Igaz, ezért az MSZP elnöksége is megtette a magáét. Információim szerint a kongresszus úgy kezdődött, hogy a küldötteket felkérték: ne nyissanak vitát a kongresszus állásfoglalásáról, senki spontán ne szóljon hozzá, csak az előre felkért hozzászólók. Szekeres Imre, Vitányi Iván, Lendvai Ildikó, Tabajdi Csaba pedig mindannyian az egységes fellépés szükségességéről beszéltek. A hivatalos határozattervezetet is átírták, azt a küldöttek egy része vagy az utolsó pillanatban kapta meg, vagy meg sem kapta, úgy szavazott róla.
Ha ezeket az apróságokat figyelembe vesszük, akkor a Gyurcsány Ferenc mögötti kiállás ténye egyszerre fals és igaz. Fals, mert azért a szabad vita szabályait nem ártana betartani. Igaz ez az egység, mert a javaslat sikere azt mutatja, senki nem akarta megrepeszteni a miniszterelnök mögött kialakult egységet.
Gyurcsánynak szerencséje is volt. A héten lezajló, Magyarországot csütörtökön megperzselő válság után nem sokkal komoly politikai vitákat folytatni a kormányzó párt kongresszusán a miniszterelnöki elképzelésekről valóban nem a legszerencsésebb alkalom. Az amúgy is ingó helyzetű miniszterelnök nyilván könnyebben tud úgy válságot menedzselni, ha a másnapi, hét eleji tematika nem arról szól, hogy vitatták az elképzeléseit. A vele ellenséges ellenzékkel , s a bukásával spekuláló társadalmi szervezeteket is sokkal nehezebb leültetnie bármilyen rövid- és középtávú válságmenedzselő megbeszélésre, ha akárcsak hajszálrepedések is mutatkoznának mögötte a pártban.
Gyurcsány a vérzivatarban – A miniszterelnök bukásával számolókat néhány dolog el kell, hogy gondolkodtassa. Szeptemberben még állt a bál a miniszterelnök körül. Először kilenc megye felsorakozott ugyan mellette, de hamarosan világossá vált, hogy ez azt jelenti: tíz meg nem szívesen támogatja. Legalábbis nem tesz nyilvános esküt mellette. Maga is elmondta: akár le is mondhat.
Ennek az attitűdnek nyoma sem volt a kongresszuson. Szeptemberben a miniszterelnök folyamatos tanácskozásokkal leszerelte a párton belüli lázadást. Nem uralja a pártot, de Gyurcsány számára ez nem új helyzet, mert sosem uralta azt. Ő mindig annyi győzelmet tud aratni, hogy a pártja nem akarja legyilkolni, sőt, még támogatja is. Morogva-prüszkölve, de mégis. Gyurcsány pedig nem is akar ennél többet. Egy olyan egyensúlyi helyzet elérésére törekszik, amelyben formálhatja a helyzetet. Éppen annyira akar erős lenni, amennyi ennek megvalósításához kell. A kongresszuson ezt ismét sikerült megvalósítania.
Gyurcsány formátuma – A nagy politikus tehetségekről mindig konkrét helyzetekben derül ki, hogy nagy formátumúak. A politikusok – egy bizonyos szint felett – kénytelenek sok opciós játékot űzni, hiszen az erőviszonyok, a többiek erőviszonya, a külső körülmények maguk is erősen változnak, s bármikor meg is változhatnak. A miniszterelnök formátumát az mutatja, hogy egy hónapja még az életéért küzdött, a kongresszusra ügyrendi játékszabályokat módosíttatott a simább megoldások érdekében egy olyan héten, amikor nem a pártbeli helyzete ingott meg, hanem az ország pénzügyi, s egy kicsit a gazdasági helyzete. Ha bedől a forint (még jobban) vagy az OTP, akkor pénteken a blamázs miatt inkább a kongresszus elhalasztásán gondolkodhatott volna, s nem azon, hogy milyen derűsen értékeli a helyzetet: az ország kibírta a támadást, s a válságot, az SZDSZ-el meg stratégiai szövetségesek vagyunk, ahogy kongresszusi beszédében mondta.
A válság kezelését Veress Jánosra bízta, ő pedig egy nagyszabású tervet fundált ki pár óra alatt vagy döntött annak felvállalásáról, ha ezt mások javasolták neki. Ezek fontos gondolatok:
· a maastrichti körülmények egy-két évvel korábbi megvalósítása, azaz néhány száz milliárdos költség lefaragás
· újabb megszorító csomag bejelentése
· az adókönnyítések visszavonása
· az ellenzéki politikai jóváhagyás megszerzése ezekhez a lépésekhez
· az euró bevezetésének göröngyös útjának felelősségét eltolta az MSZP-től, s abba minden politikai erőt becsatornáz
· nemzeti centrumot hirdet meg a pártosság helyett
Szerintem az a politikus, aki a személyes bizalmi válságot megfordítva, s egy pénzügyi válság szelét elhárítva, az üggyel-bajjal megszelídített kongresszus előestéjén ilyen ésszerű , célszerű és az adott helyzetben helyes javaslatokat ki tud alakítani vagy azok élére tud állni, az nem egy kispályás játékos.
Gyurcsány egy hónap alatt megrendült, mint politikai vezető; az ország, amelyet vezet, egy nap alatt belesodródott egy pénzügyi válság örvényének a szélébe; miniszterelnökként és pártelnökként pedig majdnem minden bizalmat elvesztett a politikai elitben. Mára pedig ez a politikus, akinek menesztését fejben már mindenki több változatban is kidolgozta, a politikai tematika középpontjába került, s fújja a passzátszelet. A választóinak kellemetlen javasatok elfogadását menedzseli, az ország stratégiai célját jelentő euró bevezetéséről kezdeményez tárgyalásokat, s bérbefagyasztást akar lenyomni egy megszorító program szorításából éppen kikászálódott ország torkán.
Tudom, lehet azt mondani, hogy szerencséje volt. De csak a pénzügyi válságra lehet ezt az érvet vonatkoztatni. Minden más, a politikai ellenállás letörése, a helyzet kezelése, a válság elhárítása, egy új politikai centrum kialakítása Gyurcsány személyes sikere. S aki egy ilyen hónap után erre képes, az nem egy lemerült, érzékét vesztett politikus.
A két Gyurcsány – Az újabb javaslatok a miniszterelnök kettős politikai személyiségére is rávilágítanak. Az egyik Gyurcsány leszállt ez erőlködős reformeri lóról, s megértően alkalmazkodik a pártja, s választói rezdüléseihez. A másik Gyurcsány, ha teheti, kőkeményen halad előre az általa gondolt javaslatok elérése felé. A miniszterelnök eddig nem nagyon erőltette az euró bevezetését - most azonban felülbírálhatatlan politikai menetrendet szeretne kialakítani. A beterjesztettnél nagyobb hiánycsökkentést szeretett volna, de ezt nem lehetett, most viszont lehetőséget akar teremteni rá. Ez nem egy energiáját és fókuszát vesztett politikai vezető programja, akit már csak a túlélés érdekel, hanem egy olyan emberé, aki hidegfejjel és gyorsan teszi túl magát a bizalmi válságon, s nem a rizikós döntéseket kerülve, hanem azokat megvalósítva akar továbbhaladni. Korai még leírni.