Mit ellenez Orbán?
- A szabadversenyt – valójában azt állítja, a piac önmagát nem tudja szabályozni. Orbán szavaival: “A most lezáruló korszakban azt mondták korszakban azt mondták, a piac szent, morális és önszabályzó, s aki ebben kételkedik, az eretnek, maradi és szélsőséges”.
- Önmagát egy lokális lakosság képviselőjeként jeleníti meg, amelytől elkülönült érdekekkel rendelkezik a globális verseny haszonélvezői. Orbán szavaival: a globális gazdasági elitet az emberek által befizetett adóból kell kihúzni a bajból.
- A tőkével rendelkezők érdekeinek kiszolgálását. Orbán szavaival: az a tétel tehát, miszerint a tőkével rendelkezők önérdekének maximalizálása a leghasznosabb dolog a tőkével nem rendelkezők számára is, megbukott.
- A tőkével nem rendelkezők érdekképviseletének elhanyagolását. Orbán szavaival: az a tétel tehát, miszerint a tőkével rendelkezők önérdekének maximalizálása a leghasznosabb dolog a tőkével nem rendelkezők számára is, megbukott.
- A neoliberális tőke uralmát, amely megette a baloldalt:
Mit akar Orbán?
Ha számbavesszük, az jóval kevésbé részletes: Három tételt kell lerombolnunk: hogy a piac mindenható, az állam akkor jó, ha gyenge, és a gazdaság akkor jó, ha önszabályozó. Helyettük új tételeket kell felállítanunk, amelyek Európa megújulásának lehetnek az alapjai
Amire fontos figyelni:
- Az első részben még a neoliberális uralom cakum –pakk bukott meg
- A piaci önszabályozás bukott meg
- A neoliberális tőke egy globális haszonévező réteggelé kapcsolódik össze
Amikor Magyarországot elemzi, már nem tőke-ellenes, hanem annak csak egy sajátos változata, a neoliberális nézetet képviselők ellen hadakozik.
A verseny formái közül csak a globálisat, a nem korlátozottat támadja. Gondosan kerüli a tőkések, a tőke, s a verseny bírálatát.
Orbán az állam által szabályzott piaci versenyt akar. Államit. Szabályozottat. Piacit. Versenyt.
Az elemek kiemelése miatt választottam szét az egyes alkotórészeket, de mindegyik fontos elem a meghatározásában.
Mit jelenthet mindez?
Politikai felhatalmazás megszerzését arra, hogy a szocialista-liberális kormányoknál keményebben, határozottabban beleszóljon a piaci verseny alakításába.
Világossá tette, hogy a “globális világban ezt így teszik”, a globális világban ez így szokás” szövegek nem hatják meg.
Úgy tesz, mintha létezne az általa felvázolt világ.
Egyetlen kormány sem támogatja a szabad versenyt. Mindenütt komoly szabályok korlázották annak egészét vagy részletét ( a kartell ellenes törvényektől a minőség szabályozásig, a megtévesztő reklám tilalmáig).
Mit nem jelent mindez?
Nem tőkeellenes. Legfeljebb “neoliberális tőke” –ellenes.
Nem ellenzi a piaci versenyt. Legfeljebb a szabályozatlan, s szabad versenyes piaci versenyt utálja.
Nem akar állami tulajdont. Csak erőteljesebb állami szabályozást.
És ami világos eltérés, mondjuk a Matolcsy-köréhez tartozó közgazdászoktól: nem foglalkoztatja a monopóliumok megszüntetése.
Valószínűleg azért, mert ez egy veszélyes téma. A közszolgáltatások egy része még mindig monopol vagy oligopoly szolgáltató kezében van, s ebben a helyzetben nem lenne eléggé leegyszerűsíthető az üzenet: a monopol ellenesség és államilag szabályzott árak összeegyeztetése.
Mit akar?
Az isten-haza-család védelmének helyreállítását.
Istent lehet a klerikális reakció céljaként is értelmezni, de inkább a konzervatív ideológiai erkölcsi alapjának, vonatkoztatási pontjának értelme a helytálló.
A haza a globálissal szembenálló lokális védelme.
A család pedig a konzervatív ideológia alapegységének, a családnak a kiemelése.
Ebből vaskos ideológiai –kulturális program állhat össze, de nem gazdasági program.
Az leszűrhető, hogy a fennálló rend kritikája éles és metsző, addig a kialakítandó új világ gazdasági szemszögből nézve értelmezhetetlen ezen szavak alapján.
Mert menjünk bele. A lokálisnak egy olyan piacon kell érvényesülnie, ahol a globális is jelen van. Kitiltani nem lehet. Ha kitiltjuk, korlátozzzuk, akkor a helyét át kell vennie a lokálisnak.
Persze, ha egy mgyar üzletlánc veszi át az Auchan helyét, az ugyanolyan domináns szerepre törekszik majd, mint a a nagy hipermarketek.
A kis és közepes szereplők által uralt piacot csak kevés országban és térségben sikerült megvalósítani – még Orbán sem gondolja, hogy ez rövidtávon elérhető.
Ha egy magyar üzletlánc elég erős itthon, akkor terjeszkedni fog, s a környezetünkben ugyanúgy viselkedik majd, mint a nemzetközi szupermarketek.
Ahhoz, hogy egy magyar vállalat akár csak regionálisan is erős legyen, szerencsés körülmények és /vagy sok pénz kell. A MOL-t sikerült megcsinálni, de a MOL egy menő iparágat képvisel, s kis piaci réseken tud előrenyomulni: egy irdatlan nagy piacon a kis piac is nagy piac. A Vegyépszer mint beruházó társaság már nem állta meg a helyét, hamvába holt. Pedig pénz, paripa, fegyver a rendelkezésére állt.
Amit az állam könynen megtehet, az a multinacionális válallatok adózási szabályainak, beszáűllítási kötelezettségeinek megkeményítése.
Ugyanezzel az eszközzel ma is élhet bármelyik kormány. Ha Orbán ebben hasít, az nem azért lesz, mert új világot épít, hanem mert a meglévő eszköztárat ebbe az irányba bővíti. (Lásd Gráf József próbálkozásait a kereskedelemben, Gyurcsány Ferenc kormányfő banki büntetőadóját, a Bajnai kormány nyereség-exportot sújtó intézkedéseit, s a szoci kormányok hósszú időmn át fenntartott energia-támogatási rendszerét).
Orbán szavait komolyan kell venni, mert azt írja le, milyen réseken próbál majd előrenyomulni, mint miniszterelnök.
De ebből nem olvasható ki a fennálló kapitalizmus felforgatásának a szándéka. Feltűnő ugyanis, hogy mennyivel plasztikusabban tudja leírni az általa bírált világot, mint azt, amelyet helyette akar kialakítani.
Talán egyfajta államkapitalizmus képe bontakozhat ki abból, amit mond. De mi is ennek a gyakorlati értelmezési tartománya? Egy felpumpált Magyar Fejlesztési Bank. Ez egyébként már ma is létezik. Egy politikailag az uralkodó koalícióhoz közelálló emberrel. Ma már ez is van, csak az utódnak a neve változik majd meg. Nagy állami tulajdont kezelő holding vagy holdingok? A Nemzeti Vagyonkezelő ma is az – Orbán alatt esetleg majd nem privatizál, hanem megtartja a vagyont és gazdálkodik vele.
Ó, nem gazdálkodni fog ezekkel, hanem a politikai klientúrát erősíti majd. Hát, ilyet láttunk már a mostani szoci kormányzás alatt is. Nem azt hallom üzletemberektől, hogy az állami vagyon kezelését ma is minden kapcsolatra tekintet nélkül lehet megszerezni.
Szóval, szerintem viszonylag kicsi a mozgástér bármilyen központosított, államilag dominált, irányított kapitalizmus kialakítására. Nem nagyobb, mint ami most is létezik már.
