Nincs messze a nap, amikor egy választási győzelem hevében Orbán zsenijéről kezdünk amjd el beszélni. Hogy ő már akkor is tudta. Hogy a kitartás elnyeri jutalmát. Hogy csak ő volt, aki tudta. De ez marhaság.
Orbán Viktor 2002 óta ugyanazt a nótát fújta. A vereség csak tévedés volt, szerencsétlen vis maior (választási csalás), a választók megtévesztése ( hazudnak és ámítanak). Az országot lezüllesztik, s rosszul kormányoznak.
Ezzel a retorikával hat éven át képtelen volt egy kicsit is megnövelni szavazóinak a táborát. Masszívan hozta a maga eredményét, de nem volt képes elérni, hogy a jobboldal hatalomra kerüljön.
A népszavazás hozta meg az áttörést 2008-ban a maga három millió szavazójával.
Amikor pedig a halálos csapást mérte 2009-ben az EP választáson, akkor kevesebben szavaztak a pártjára, mint amennyire az várható és megszokott volt.
2009 azt is kétségessé tette, hogy politikájának lényege, az egy tábor, egy zászló, azaz a Fidesz egyeduralma, nem megvalósítható.
Ez azt jelenti, hogy egy 1995 óta követett stratégiai politikai célról kiderült, hogy megvalósíthatatlan álom volt, amelynek érdekében elidegenítette magától az MDF-et, ledarálta a kisgazdákat, hagyta felnőni a Jobbikot, szétalázta a baloldalt és a liberálisokat, - de mégsem sikerült megszerezni a hatalmat és bebizonyítani, hogy jobban kormányoz.
Orbán nem zseniális volt, hanem egy végtelenül csökönyös, monomániás politikus, akinek mindig elég politikai támogatottsága volt a maga táborában ahhoz, hogy ne tudják ledarálni, de 2002 és 2009 között képtelen volt elképzelési hatékonyságát bebizonyítani.
Orbánnak az a szerencséje, hogy a riválisai lepusztították a saját szavazó táborukat, s ezért ő maradt egyedül kormányképes politikusnak.
Ez elég a választási győzelemhez. Talán elég lesz, talán nem az egyedüli kormányzáshoz. De inkább egy monomániás politikus elszántságát, s nem a zsenialitását bizonyítja.
Az utolsó 100 komment: