Obama nem egy valóságos személy az európai közvélemény számára, hanem egy elképzelt figura. A valóságos Obama csak felesleges zavart kelt.

Az európaiak békeszeretők. Obamát is azért szerették, mert békeszeretőnek látják.

Az európai Obama- mánia jellemző emléke az alábbi klip, amely nem kalóz videó, hanem Sony copyright alá tartozó termék.

A figurák által hordozott feliratok különösen érdekesek.

Obama a világbéke, az emberek közötti barátság és szeretet képviselője.

A Nobel-béke díjat ennek az érzelmi hullámnak köszönheti.

Az Obama láz lényege az európai közvélemény külpolitikai és biztonságpolitikai bénultsága.

Európa azt az amerikai elnököt szereti, aki nem háborúzik. Mindig is azt szerette. A nyolcvanas években Reagan elnök közép-hatótávolságú rakétákat telepített Európába. Európán erőteljes és évekig tartó tiltakozási hullám vonult végig. És nem csak a szovjet titkosszolgálat által is finanszírozott civil mozgalmakban, de a német szociáldemokrata pártban is sokan voltak, akik utálták a rakéta- telepítési hercehurcát.

Az európai közvélemény egészében, s a tagállamok közvéleményében sincs igazi vita Európa biztonságpolitikai tevékenységéről. A Financial Times jelentés szerint Merkel kancellár a választási kampány során mindennél jobban kerülte az afganisztáni katonai akció témáját. Az ellenzék sem hozta fel. 

Ha a politikai vitákban a biztonsági témák felmerülnek, az csakis a külföldön harcoló csapatok visszavonásaként merül fel.

Sem a madridi, sem a londoni robbantások nem alakították ki az európaiakban azt az érzést, hogy a közel-keleti politika, a terrorista szervezetek vagy a tálib katonai alakulatok elleni katonai fellépés az európai emberek biztonságával összefüggő probléma lenne.

Obama megválasztását a béke angyalának megérkezéseként értelmezni alapvetően hülyeség. De hat.

Még a Nobel-díj bizottságot is megfertőzte; azt az intézményt, amely elvileg a legbölcsebb, legkiegyensúlyozottabb döntések forrása.

Semmi nem indokolja, hogy a béke megteremtése érdekében előre adjanak díjat bármely politikusnak. Mégis erről szólt a Nobel-békedíj odaítélése.

Egy utópikus és semmivel alá nem támasztott elképzelés áll mögötte, amely szerint végre eljött a béke kora. Obama fellépésének békés üzenetei ezen a ponton válnak teljesen diszfunkcionálissá. Azt hirdeti, hogy az erőszakos fellépésnek van alternatívája.

Nincs.

A világon újra és újra erőt vesz az érzés, hogy az örök béke megteremtése csak néhány gonosztevő politikus szándékai miatt nem valósul meg.  

Obama azt az érzetet kelti, hogy ő az a Messiás, aki elhozza majd az örök béke időszakát. Az európaiak pedig cuppannak rá.

Annyira akarnak hinni benne, hogy az afganisztáni háború ténye sem számít.

Aztán majd mindenki felébred, körülnéz és kiábrándul, s Obamán veri majd le a frusztráltságát.

Az Obama - mánia magyarországi megfelelője az Orbán Viktor körül kialakult várakozás. Tőle is sokan azt várják, hogy majd mindent megold: varázsütéssel, egy csapással oldja meg a bonyolult problémákat. Neki majd sikerülni fog, ami másnak nem.

Obama percepciója azt bizonyítja, hogy a politikai választás fontos eleme az érzelmi várakozás kielégítése. A népszerűségi listákon való szereplés, az elit és közönség díjak ezt fejezik ki.  Ennek semmi köze a racionális problémák megoldásához.

Egy kiemelkedő politikus az érzelmi energiákat mozgósítva képes fontos és mélyreható politikai döntéseket hozni és az emberekkel elfogadtatni.  Ja, és ezek a döntések még hasznosnak is bizonyulnak.

Hát majd meglátjuk, hogy Barack Obama és Orbán Viktor eléri-e ezt a politikusi nagyságot.