Nincsenek jobbak és szebbek, okosabbak és prudensebbek az Európai Unióban.
A görögök majdnem bedőlése, a portugál, ír, olasz, spanyol államháztartás körüli idegesség után az EU nyugati tagállamainak be kell ismernie: a keleti EU tagországok politikai elitje nem rosszabb és nem jobb, mint a nyugatiak.
A NATO- és EU - bővítést lekezelő jófejséggel menedzselő nyugat-európai országok egyszer és mindenkorra leszállhatnak a magas lóról, arról a pozícióról, amelyben a kelet-európai újonnan csatlakozott országokat kezelték.
Amíg Litvániának, Lettországnak, Magyarországnak, azaz az EU kis pöttyeinek akadtak gondjai a nemzetközi pénzpiacokon, addig az EU a felsőbbrendű dorgálás hangján szólt a rendetlen tagországok politikai elitjeihez.
Érdekes módon azonnal megváltozott a hangnem, amikor olyan országok rendültek meg, mint Portugália és Görögország. Holott területi nagyságuk ellenére nem kisebbek, s nem nagyobbak, mint Magyarország ( Portugália), s a feta sajt kereskedelmén kívül csak a turisták napfény ellátása és bizonyos geopolitikai összefüggések miatt fontosabbak ( Görögország), mint hazánk.
A válság jelenlegi szakasza világossá tette, hogy nincsenek rendetlen és rendes nebulók az európai tanulók között (ahogyan ezt a nyugati sajtó látja), s nincsenek éltanulók és korrepetálásra szorulók, ahogyan azt a magyar sajtó sugallja.
Minden európai országban a bevételeik csökkenésétől félő választók, s a választóik elvesztésétől didergő politikusok formálják a politikai döntéseket. Amikor késnek, nem lassabbak, s nem gyorsabbak, mint a magyar politikai réteg.
A nyugati európai országok és a keleti európai országok mozgástere sem sokban tér el. Mindenkit ugyanaz a nemzetközi pénzpiac finanszíroz, mindenki ugyanazon a globális piacon értékesít. És ugyanazok a gazdagabb nyugati európai országok finanszíroznak az EU-n belül mindenkit, legyen az nyugati európai ország vagy keleti európai ország.
A koffer sem kiapadhatatlan. Ha Magyarország, Litvánia elfogyasztja a kedvező hiteleket, akkor a görögökre kevesebb jut, vagy ha több jut, akkor kevesebb marad gazdaságot élénkítő hitelekre. Vagy lesz rá ugyan elég pénz, de drágább lesz a kamata, nehezebb lesz kitermelni. Egy hajóban gályázunk.
Egy másik felismerés is égetővé vált. Kína felemelkedésével egyértelművé lett, hogy az európai unió országai vagy individuálisan brillíroznak a világpiacon vagy összefognak, mint egy egységes gazdasági –és egyre inkább politikai - térség. Ha Németország új dolgokkal akarja lehengerelni a globális piacot, akkor magyar, litván, lett és román agyak nélkül ez nehezebben fog menni. A német és francia piacgazdaság hátországát a keleti európai országok adják, ahogyan Kínának a belső, eddig még fejlődésbe be nem vont tartományai.
A dollár meggyengülése és az euró-övezet gazdasági teljesítménye, a közös pénz létezése önmagában teremt egy olyan egységet a globális piacon, amelyet kívülről egyre inkább akkor is egységként kezelnek, ha azt maguk az EU tagállamok nem képesek a maguk közös egységeként értelmezni.
Az euró összeköti az európai országokat és nincs menekvés a közösen viselt terhek és a közösen learatott nyereségek jármából.
A görög helyzet csak rávilágított arra, hogy makrogazdasági, makro társadalmi szinten minden európai ország ugyanazzal küzd: emelni a nyugdíj-korhatárt, csökkenteni az adó elkerülést( mulatságos különbség, hogy Görögország a mindennapi fekete gazdaság visszazsorításában, Németország a svájci bankszámlák világában kell előrelépjen), hatékonyan elkölteni az egészségügyi és oktatási pénzeket, relatíve olcsón működtetni a helyi BKV-t és a szemétszállítást.
A pénzügyi válság idején úgy tűnt, hogy egyes országok megússzák. A mostani szakaszban kiderült, hogy Európa együtt szív és együtt nyer.
Ettől válik valóra a pán-európai álom.