Döntöttem: többet nem fizetek a borkóstolásért.
Az utóbbi időben elterjedt borfesztiválokat fizetős kulturális, szabadidős eseménnyé tupírozzák fel, holott csak egyszerű marketing események.
Ahogyan nem fizetek azért, ha a hipermarketben új vajat, szalámit kóstoltatnak velem, úgy ezentúl nem fizetek azért sem, ha valaki a borát népszerűsíti.
Nincs különbség egy szórólap között, amit nem kell megvásárolnom és egy pohár bor között, amit kóstolni adnak oda. Mindkettő fogyasztásra, vásárlásra serkent, s a vállalkozó azért költi el rá a pénzt, hogy az később bevételként hasznosuljon.
Nem érdekel a helypénz, a kulturális program, mint olyan érvek, amelyek miatt pénzt szoktak szedni. Ha kíváncsi vagyok a Republicra, akkor kifizetem érte a jegyet. Ha borkóstolást rendeznek, s még Republicot is adnak, az a szervező magánügye. Nyilván arra gondolt, hogy a Republic értéke, marketing értéke vonzóbbá teszi a marketing eseményt. Ez nem más, mint amikor a Shrek film gyártója a Burger Kinggel közös akciót hirdet. Ott sem kérnek tőlem plusz pénzt egy menühöz azért, hogy még a Shrek költségeit is velem fizetessék meg.
A borfesztiválok tartalmát is át kellene gondolni. A hétvégén jártam egy ilyen fesztiválon. Én vezettem az autót, ezért tényleg csak kóstolni tudtam a borokat. A klasszikus módon: ízlel, köp. A borkészítő mesterek pultjai erre nem voltak felkészülve. Ők csak egy deci bort tudtak kimérni. Nincs az a hűséges kompánia, amely az ötödik általam választott bor után még mindig lojálisan issza azt a bort, amelyet nem ők, hanem én választottam. Persze, egy valaki mégis akadt, de ez az én magánügyem.
Nagyon jellemző mozzanat ez. A magyar borfesztiválok, pálinka fesztiválok valójában kitelepült italmérések, amelyek a bor gazdájának adnak plusz felületet az árusításra. Nem csak otthon, a pincéjében, hanem még különböző fesztiválokon is bort mér. De mi ebben a fesztivál?
Nincs ingyen pia, mondhatja bárki. De ha így van, mi a különbség egy italmérés és egy fesztivál között?
A bor és pálinkafesztiválok csak az itatásra mennek rá. Nem kóstolni, s ismertetni akarnak, hanem egyszerűen csak eladni az árut. Szombaton hétféle vörös bort, s három féle fehér bort kóstoltam végig. Nincs olyan ember, aki ha ezt decinként, két decinként issza végig, az óra végére emlékszik arra, hogy mi volt a különbség a harmadik és az ötödik fajta bor között.
Ja, igen, minderre azért kerülhetett sor, mert találtam egy pincészetet, a Sauskát, ahol a pultos srác megértette, hogy mit akarok, s végigkóstoltatta velem a borokat. Majd, amikor fizetni akartam, azt mondta, nem tartozom semmivel.
Elgyengültem és a végén vettem tőle egy üveg bort. A boraikba pedig szerelmes lettem, bekerültek a kedvenceim közé. Nem azért, mert ingyen adták, hanem mert a portfolió elég széles körét ismerhettem meg, s így alkalmat adtak arra, hogy rájöjjek: ezek az én boraim.
Ezért érdemes volt erre a fesztiválra kimenni. Nekem is és nekik is.